Leírás
Az asszisztált öngyilkosságról szóló viták első pillantásra az élet méltó végéről szólnak. Valójában azonban sokkal mélyebb kérdéseket érintenek. Mit jelent embernek lenni? Miben áll a szabadság? Mi az orvoslás hivatása? Mi teszi sérthetetlenné az emberi méltóságot?
François-Xavier Putallaz svájci filozófus egy olyan ország tapasztalataiból indul ki, ahol az asszisztált öngyilkosság évtizedek óta a társadalmi valóság része. Nem elvont elméleteket kínál, hanem megmutatja, milyen gondolkodásmód, milyen nyelvi és erkölcsi változások előzik meg azt a pillanatot, amikor az addig elképzelhetetlen fokozatosan természetessé válik.
Amikor hazánkban is egyre élénkebb vita bontakozik ki az élet végének kérdéseiről, a svájci tapasztalatok józan tükröt tartanak elénk. Putallaz arra hív, hogy a napi állásfoglalásokon túl merjük feltenni a döntő kérdést: milyen emberképre szeretnénk építeni közös jövőnket?
Ez a könyv nem félelmet akar kelteni, hanem segít tisztábban látni. Mert végső soron nem csupán az asszisztált öngyilkosságról szól, hanem arról, hogy egy társadalom megőrzi-e azt az emberképet, amely a kiszolgáltatott és sebezhető emberi élet számára is védelmet biztosít.




